Egyszerű a kedvem. Egyszerű és boldog. Tudom, hogy szeretsz, nincsen most gondom.
Hasalok az ágyamon, támasztom a fejem, Miközben rólad álmodom és a jelent lesem.

Fejemben egy dal megy. Itt zümmög a fülemben,
ahogy méh dong a kertemben;
behunyom a szemem, most már én is dúdolom,
halkan, és azt képzelem, hogy hallod dalom.

Előjönnek édes emlékek most rólad s rólam, miközben énekmbe kapcsolódik a madárszólam!
Mosolygok és felnevetek. Boldog vagyok, ezt teszem , aztán lassan elveszítem a fejem...

Megint te. Te, te, te. Mindig te.
Hetek óta te, meg te, meg te.
De én ezt szeretem, ebből élek, s melletted sosem érzem, hogy akár bármitől is félek.

Szeretlek. Nagyon. Ahogy még soha senkit.
Hopp, a madarak hirtelen elhallgattak odakint.
Érzik ők is, hogy ez komoly dolog, érzelem, s nem holmi csipp-csupp gyerekszerelem.

Ugye, te is érzed? Ó, mondd, hogy vágysz rám, úgy ahogy én rád nappal s minden éjszakán!
Várj... nem kell mondanod, mert két szemed elárul;
s ha belenézek, ez a világ szívemnek kitárul.