CXXXIII
Shakespeare 2006.08.05. 16:06
Jaj a szívnek, mely miatt oly sebet Hordunk, ketten, s úgy zokog a szívem! Engem zord kín sújt, de legédesebb Barátom is rabság rabja legyen?
Azért űztél ki magamból, kegyetlen, Hogy másik Énem még több láncba vesd? Őt, téged s magamat elveszítettem, Háromszoros bú e hármas kereszt.
Zárd szívem érc-kebledbe, de szegény Hadd váltsa ki akkor barátomét; Bárki engem, őt hadd őrizzem én: Így véd zárkám attól, hogy durva légy:
De az leszel; mert, ha magadba zársz, Rabod e szív, s mind, kit benne találsz.
|