CXXIX
Shakespeare 2006.08.05. 16:10
A szellemet mocsokban tékozolni Kéj, amíg tesszük; s már előtte kéj, Becstelen, gyilkos, véres, szörnyű, talmi, Vad, állati és hazug szenvedély;
Mihelyt élvezted, már csömöre éget; Észbontó inger, s mihelyt megkapod, Észbontó undor, mint lenyelt csalétek, Mely őrjíti, akit csábított;
Őrjít, ha elérted, s ha csak kívánod; Vágyd, élvezd, ott hagyd: érzed viharát; Próbálva áldás, kipróbáltan átok; Előbb ígért üdv, aztán délibáb.
Mindezt tudjuk; de kerülni ki tudja A mennyországot, mely e pokol útja?
|