CXXVII
Shakespeare 2006.08.05. 16:12
Valaha nem tetszett a fekete, S ha tetszett, sem hordta a Szép nevét; Most meg az a Szépség örököse S gúnyolt korcsként pirul a szőke Szép.
A természet minden lopja ma S rútat kendőzés kölcsön-máza föd; Nincs a szépnek szent neve, otthona: Pogányként él vagy száműzött.
Ezért hollófekete a szemed És szemöldököd, Úrnőm: amiatt Hord gyászt, aki nem-szépnek született, S mint szép, most a teremtés gúnyja csak;
De úgy gyászol, bánata olyan ék, Hogy minden nyelv így kiált: Ez a Szép!
|