CXII
Shakespeare 2006.08.05. 16:24
Szerelmed és szánalmad leveszi Homlokomról a botrány bélyegét; Mit nekem mások ítéletei? Csak född te hibám, lásd te, ami szép!
Te vagy mindenkim, s küzdök: te ítélj. Dicséretet s kifogást te ossz; Nem élek másnak, más nekem nem él Érc-lelkemre hatni, ha jó, ha rossz.
Idegen szavak gondját én olyan Örvénybe dobtam, hogy kígyófülem Hízelgésre és gáncsra csukva van. Nézd, közönyöm hogy terjed, végtelen:
Lelkem úgy fog, úgy őriz odabenn, Hogy mindenki holtnak hisz kívülem.
|