CXXXV
Shakespeare 2006.08.05. 16:05
Villik rajzanak körül, száz lidérc, Villik, szeszélyek, vágy, kéj, ezer álom. Ha túl nagy is az ostrom, mért ítélsz Száműzetésre, ha körödbe vágyom?
Szíved villikkel áldott, s villogó Seregükből kizárod ezt a villit, Az én vágyamat? Fényed csillogó Rajukból rám virágként sose nyílik?
A tenger, csupa víz, beveszi drága Kincseihez a harmatot s esőt: Fogadj be, villik, tündérek világa, Fogadd be a megkésve érkezőt!
Kedveseidet kínozni nem illik: Fogd mindet egybe, átölelve Willyd.
|