CXVII
Shakespeare 2006.08.05. 16:20
Vádolj azzal, hogy fukaron fizettem Mindazt, ami jóságod viszonozta; Hogy édes szívedet nem emlegettem, Pedig mind több lánc köt hozzá naponta;
Hogy idegen lelkekkel csavarogtam S tékozoltam drágán-vett birtokod; S minden szelet a vitorlámba fogtam, Mely szemedtől legmesszebb vontatott.
Ródd fel sok botlásom, önfejűségem, S tetézze gyanúd igaz bűnömet; Végy célba a haragoddal egészen, Csak ne lőjjön rám friss gyűlöleted.
Mert fellebbezek: Miért kellett a bűnöm? Hogy szíved érc-erénye kiderüljön!
|