CXXVIII
Shakespeare 2006.08.05. 16:10
Hányszor, Zeném, ha játszol a Boldog fán, mely együtt zeng és mozog Édes ujjaiddal s a muzsika Drót-összhangját fülembe kavarod,
Hányszor irigylem, hogy puha kezedre Gyors billentyűk ugráló csókja hull, Míg szegény szám, bár érett ily szüretre, A vakmerő fa mellett csak pirul!
Ó, szívesen cserélnék alkatot A táncos figurákkal, melyeket Ujjad oly lágyan cirógat, halott Fát üdvözítve élő száj helyett!
Ha a kis szemtelenek így vigadnak, Nyújtsd nekik csókra ujjad, nekem ajkad.
|