CX
Shakespeare 2006.08.05. 16:25
Ó, jaj, igaz: sokfele kóboroltam, Játszottam rongy bohóc-szerepemet, Elmém mocskoltam, kincsem tékozoltam, Ütöttem új vággyal vén sebeket.
Nagyon igaz: félve s morogva néztem Az igazságra; de, egy a hitem, Szívem megifjult a sok tévedésben, S csapdáim mondják, mily kincs vagy nekem.
Mindez múlt már. S örökre esküszöm: Régi barátot próbálni soha Étvágyam új próbákra nem űzöm, Terád vágyom csak, szerelem ura.
Üdvözülj hát, Isten után egem, Legtisztább, legszeretőbb kebleden.
|