CXLIV
Shakespeare 2006.08.05. 15:56
Két szerelmem van, az gyötör s vigasztal; Szellemük szüntelen hajtóerő; Gyönyörű férfi az egyik, az angyal, Az ártóbb szellem egy rút-színű nő.
Hogy pokolra vigyen, a női rossz Csalja tőlem lelkem angyal-barátját S szemem sátánná rontani gonosz Fénnyel hálózza annak tisztaságát.
S hogy az az angyal ördög lett-e már, Még nem tudhatom, szívem csak gyanít, De mert távol - és együtt - van a pár, Sejtem: megjárták egymás poklait.
De ez titok; s nem tudom meg, mi hogy van, Míg a Jó el nem hamvad a Gonoszban.
|