Ha csak egyszer a boncasztalomon feküdnél,
Őrült vágyam kisérleti alanya lennél! Erősen odakötnélek az asztalhoz,
Hogy ne legyen ellenvetésed a dolgokhoz.

Meztelenre csókolnám a gyönyörű tested, Hogy aztán azt tehessek mit akarok veled! Alulról felfelé egyenként ellemezném ki, Lábszár csontjaid nyelvemmel rajzolnám ki.
Térded keménységében bizva tovább másznék:
Combizmod merevségét fogam élveznék, Majd kétkézzel elmerülnék szőrzetedbe, Aztán a péniszed kerülne előtérbe,

Bársonyos nyelvemmel szépen beboritanám,
Mámoros ajkaimmal órákig csókolnám, Újbeggyel a merevedésig simogatnám, Majd szerelmi nedveddel szomjam oltanám’

Pihenésképp hallgatnám hasad korranását, Majd úgyanígy hallgatnám szíved dobbanását.
Útójátékként nyáltáncba vinném nyakad, És órákig simogatnám a TE arcodat.

Lenyugodtál, tehát jöhet mi számomra vad:
Porrá akarom zúzni a lelked és agyad!
De nem teszem, mert túlságosan is szeretlek,
Helyette inkább melléd fekszem, megölellek,

Pedig annyi őrült gondolat jár fejembe, Például kárt tehetnék a TE szépségedbe. Egy pici kis hiba a tökéletességbe,
Többé senki sem szeret bele testedbe

Csak én, csak az enyém lehetnél örökre, De ezt sem teszem, ez túl nagy önzőség lenne...
Ha az anatómiai elemzésemmel,
Vagy egy pici kis vágással a bonckésemmel,
Elérném, hogy örökre csakis engem szeress,
Inkább élnék síromig a tudattal:
NEM SZERETSZ!