A költőhöz
eszter 2006.06.18. 15:59
Ezt a verset kedvenc költőmhöz írtam. Találjátok ki, hogy ki az! :-)
Kezemben tartom műved. Ez drágakő, Ami felett megállt az idő. Benne reszket világod, a múlt, Mikor még szavad nyomán tűz gyúlt.
Jó lett volna veled megszületni, S oltalmad alatt szépeket alkotni. Lettem volna múzsád, szeretőd, Barátod, társad, s temetőd.
Ott lettem volna melletted mindig, És költöttünk volna együtt estig. Aztán éjjelente soraid suttognád, S testemet csókjaiddal beborítanád.
Álmodnánk együtt, mint Hermia és Lysander, S csak a hajnal pacsirtája keltene fel. A zöldszemű szörny sem állhatna közénk, Az embereket Pettrucchio szavaival szelídítenénk.
Ott ülnék melletted büszkén a Globe-ban, S együtt izgulnánk Hamlettel a bajban. Ó, ezt az egyet kérem, hadd lehessek veled, És mindig, ha boldog vagy, szorítsd meg a kezem!
Badarság, hogy rá vágyom? Kit Isten rég magához rántott? Tán ha egyszer engem is felránt, meglellek, S a túlvilágon örökre veled leszek.
|