CXLV
Shakespeare 2006.08.05. 15:55
Ámor-mintázta ajka azt Lehelte, hogy: »Szívem gyűlöl«, De, látván: majd sírva fakaszt És hogy az epedés megöl,
Szívébe irgalom suhant, Dorgálva, hogy nem volt soha Ily kegyetlen a drága hang; S erre így köszöntött szava:
»Szívem gyűlöl« - s utána jött Valami, mint hajnal ha gyúl Az éjre, mely, mint ördögök Raja, égből pokolra hull:
»Szívem gyűlöl, de...« - s életet Adott a szó -: »nem tégedet«.
|