CXX
Shakespeare 2006.08.05. 16:18
Örülök, hogy bántottál valaha, S akkori kínom még úgy bennem él, Hogy vétkem tán földre is sújtana, Hisz az inam nem érc s nem vert acél.
Mert ha gőgöm úgy sújtott, ahogy engem A tied, akkor megjártad a poklot, S mérlegelni én, zsarnok, nem siettem, Hogy bűnöddel akkor bennem mi sajgott.
Ó, bár leglelkembe idézte volna Kínunk éje, mi a valódi seb, S ahogy te, hamar vittem volna azt a Szelíd gyógyírt, melytől a szív heged!
Régi botlásod váltság most szememben: Téged enyém, oldjon a tied engem.
|