CXIV
Shakespeare 2006.08.05. 16:22
Lelkem, hogy te vagy koronája, tán Királyi mérget, ámítást iszik? Vagy mondjam: szemem jól észlel, s csupán Szerelmedtől rontva bűvészkedik,
Mikor szörnyekből s a sok korcs alakból Édes angyal-másaid látja ki S tökéletes jót varázsol a gazból, Ha fényét érik a lét tárgyai?
Az első áll! Szemem itala ámít És nagy lelkem királyként hajtja fel: A szem tudja, ura mily ízre vágyik, S borát ínye szerint készíti el;
S ha az méreg, kisebb a bűne: menti, Hogy szereti s ő maga kezdi inni.
|