CXI
Shakespeare 2006.08.05. 16:24
Ó, pörlekedj a Szerencsével értem, Szidd rút tetteim bűnös istenét, Hogy ami lett belőlem s amin éltem, csak Köz-pénz és erkölcsben köz-szemét.
Nevemet üszök innen lepi be; Innen, hogy jellemem szinte ragad Munkámtól, mint a mázoló keze: Könyörülj, s kívánd tisztulásomat;
S vad kóromra, jó beteg, iszom újra Az ecetet, és újra, ha kiittam, És nem lesz epe az epe, de dupla Bűnhödés, hogy javulásom javítsam.
Könyörülj, drága barát: biztosítlak: Könyörületed maga megjavíthat.
|