Tündérhold
Ywerd001 2006.06.11. 15:45
Kicsit elvont vers, de szép
Az Alföld bársonyos éje felett a telihold tündérfényként lebegett, ezüstbe vonva fákat, bokrokat, felidézve puha tündércsókodat...
Éjközép. Az ezüst fűben fekve, ezüsttájon az ezüst égre meredve Rád gondolok ott északon, messze, a magasban úszó Holddal szemezve.
Éjféli csalogány cingár hangja gondolataimat el nem vonhatja, s a messzi távolból halkan szóló hang érkezik, tündéri brácsaszóló.
Csendes szellő simít végig rajta, oly puhán, ahogy mindig is akartam, ámde nyomába sohasem érhet puha ajkaidnak, mit ajkam remélhet.
A csillagok odafenn hiába vonják el figyelmem sziporkázva, szempár viszonozza odafentről pillantásom: tündéré az egekből!
És lassan, ahogy múlik az éjjel, szívem megtelik e csodás egésszel. Bársonyos, varázslatos éjjel volt... Rájöttél már? Te voltál a Tündérhold!
|