CLIII
Shakespeare 2006.08.05. 15:46
Tüzét letéve aludt Cupido. Diána egy szüze hozzá osont, s a Szívgyújtó fáklyát az ott zubogó Völgyi forrás hűs habjaiba dobta;
A szent szerelemtől lobot vetett A kút, ma is él s hat az ereje: Hévíz lett, próbált fürdő, emberek S ritka kórok királyi gyógyhelye.
Hogy úrnőm szemén újragyúlt a lángja, Szívemhez ért próbaképp a Gyerek; S én, lázban, a víz segélyére vágyva, Odasiettem, bús, morgó beteg;
De jaj: fürdő, mely engem hűtene, Csak az új tűz kútja, úrnőm szeme.
|