CXXXIX
Shakespeare 2006.08.05. 16:00
Ó, ne kívánd, hogy védjem is a rosszat, Mellyel hidegséged lelkemre tör; Ha nyelved tőr, szemedet ne forgasd: Erő, légy erős, s ne álnokul ölj.
Mondd ki, drágám, hogy mást szeretsz, de ha Épp látlak, jobbra-balra ne kacsintgass; Mért kacérul sebzel, ha rozoga Páncélomon át szívembe hasíthatsz?
Menthetnélek: ah, jól tudja a kedves, Mennyire gyűlöl szép tekintete, S szeme arcomról, íme, tovarepdes, Hogy haragja mást nyilazzon tele;
De már fél-halott vagyok, s ezt se bírom: Végezz ki szemeddel: oltsd ki kínom.
|