CXLIII
Shakespeare 2006.08.05. 15:56
Ni, hogy kergeti tollas szökevényét A féltő háziasszony! Leteszi Kicsinyét, szalad, és lelke egy éhség, Hogy utólérje, ami kell neki,
Míg az otthagyott gyermek őutána Fut, sírva, kinek minden gondja csak Az üldözendő és csöppet se bánja A szegény fiút, akit megríkat.
Így futsz az után, ami menekül, S így én, kicsinyed, jó hátul, utánad. De, ha vágyad elfognod sikerül, Térj vissza, csókolj meg, s mondd, hogy anyám vagy,
S imám lesz: akaratod meglegyen, Csak jöjj s csöndesítsd zokogó szívem.
|