CXLII
Shakespeare 2006.08.05. 15:57
Bűnöm: szerelmem; s hogy gyűlölsz: erényed; Bűnöm gyűlölöd, bűn-szülte szerelmem: Ó, mérd csak helyzetemhez a tiédet, S nem lelsz okot, megróni; vagy, ha lelsz, nem
A te ajkadról, mely bíbor díszét Már éppoly sokszor meggyalázta, mint én, S volt szívek hamis frigyein pecsét S kamat-élősdi mások ágya-kincsén.
Legyen jogos úgy vágynom rád, ahogy Vágyad, mint szemem téged, másokat les, Ültess irgalmat a szívedbe, hogy Irgalmat kapjon irgalmad, ha nagy lesz.
Kérhetsz még olyat, mit ma te nem adsz meg, S akkor tán a saját példád tagad meg.
|