CXXXVI
Shakespeare 2006.08.05. 16:04
Ha sok-sok villid, vágy, álom, szeszély, Szid miattam, mondd: én is az vagyok, S villi - tudják - szívedben joggal él: Védd bennem a szabad akaratod.
E bűvös játék kéjünk leple; ó, Mily boldog áldás, mily tündéri kegy: Ha már a villik száma millió, A millió közt eltűnik az egy.
S még tovább tűnik! Tánctrillákra tilt Perdülni az ész: búvok; de tekints Szívedbe, ott rejtőzöm; s néha nyílt Színen az gyönyör, a titok, a kincs.
Nevem szeresd csak, és e szerelem Engem szeret, hisz Willy a nevem.
|