CXXIV
Shakespeare 2006.08.05. 16:16
Ha szerelmem érdek gyermeke volna, Apátlaníthatnák, Szerencse korcsát; Perc kegyére s Perc dühére hajolna, S gyom vagy virág: más intézné a sorsát.
De őt nem véletlen formálta; se Mosolygó pompa nem rontja, se rab Elégedetlenség szolga-dühe, Ami ma egyre csábítóbb divat:
Nem réme politika, az eretnek, Mely rövid óra-távra dolgozik: Áll, maga, ura minden értelemnek. Hőben nem nő, s nem fúl meg, ha esik.
Tanúm erre az idő sok bolondja, Ki jóért halt, s míg élt, bűn volt a gondja.
|