CXIII
Shakespeare 2006.08.05. 16:23
Elhagytalak, s szemem lelkembe néz; S ami azóta mondja, hol az út, Félig szolgál, félig vakságba vész: Látni látszik, de tényleg kialudt;
Mert nem adja át a szívnek, amit Elkap, madarat, rózsát s egyebet; Gyors tárgyai nem hatnak lélekig S a maga képeit sem őrzi meg;
Mert lásson bár gyönyörűt, undokat, Mézédes varázst vagy otromba szörnyet, Hegyet vagy tengert, gerlét, varjakat, Éjt-napot: arcodhoz mintázza őket.
Csordultig veled, többre képtelen: Így tesz hűtlenné túlhű szellemem.
|