CLIV
Shakespeare 2006.08.05. 15:13
Aludt a szerelem kis istene, Ledőlve szívgyújtó fáklyája mellett; Szűzfogadalmas nimfák serege Táncolt arra; s lánykezével a legszebb
Megragadta a tüzet, mely nehéz Lánggal gyúlt már légió szíven át, S így lefegyverezte egy szűzi kéz A forró vágyak alvó hadnagyát.
Majd tüzét hűs forrásba dobta; és Örök hév lepte annak habjait: Csodafürdő, betegnek üdülés Vize ma is; de, úrnőm rabja, itt
Én csak tovább gyötrődöm, intelemnek: A vágy vizet fűt, víz nem hűt szerelmet.
|